Border Collie 'álom csapat' : Finn, Nidhogg, Apacs & Borsi
Kapcsolatom a kutyás világgal 2001-ben kezdődött egy mentett Szibériai Husky-val, és nem sokkal ezután nagyon megtetszett a szánhúzósport. Kutyás terepfutással kezdtem, de egy év elteltével megalapítottam a saját szánhúzó csapatomat, mely főként samoyedekből, ezekből a kedves, csodálatos küllemű és igen sokoldalú kutyákból állt.
2002. végén már versenyeztem a szamiaimmal, és 2003-ban kezdtünk begyűjteni néhány első helyet a C2-es (4-es samoyed/malamut fogat) kategóriában. Az ezt követő években többször országos bajnokok lettünk szános és edzőkocsis versenyeken, és számos alkalommal nyertük meg a C2-es kategóriát. Külföldi versenyeken is részt vettünk, Ausztriában szereztünk két első helyet, de azt hiszem, a legnagyobb eredményünk a limitidő megfutása volt a Donovaly Világbajnokságon (és ezzel a 10. hely), ami talán nem tűnik nagy dolognak, de mi elég sokat küzdöttünk érte. Ritkán volt alkalmunk szánnal edzeni, ráadásul az alföld kellős közepén lakunk (a versenyeket meg rendszerint kemény hegyi terepen rendezik), és a szamiaim sem épp munkavonalúak. Büszke vagyok mind arra, amit az aktív versenyzéssel töltött éveink alatt elértünk, a kutyáim mostanra már 7 évesek elmúltak, és nincsenek épp versenykondícióban, nekem pedig nem áll szándékomban elajándékozni őket csak azért, hogy egy új csapatot állíthassak össze. Számomra a kutyáim a barátaim, a családtagjaim, sokmindenen mentünk együtt keresztül, sosem tennék velük ilyet néhány csillogó kupáért. Néhány könnyebb versenyre még elmegyünk, és együtt élvezzük a telet, ha van rá lehetőségünk.
Az évek során sok új kutyás tevékenységgel ismerkedtem meg, és beleszerettem egy másik fajtába is, a Border Collie-ba. Első border collie-mat, Nidhogg-ot, 2003-ban vettem, és nemsokára ő lett az én 'jobb kezem'. Rengeteget tanultam tőle, a kutyakiképzésről és főként arról, hogy hogyan is kell kinéznie a kutya és ember közti kapcsolatnak. A k9-freestyle (avagy dog-dancing) karrierem is vele indult, és szép sikereket értünk el együtt. 2007-ben még egy border került a falkánkba, Falcor, aki egy hihetetlenül nagy szívű kutya volt, mindig vidám és mindig tettre kész- számomra a valóra vált álom. Nem volt két éves, mikor meghalt, azóta is próbálom elfelejteni azt a bizonyos éjszakát, remélem egyszer sikerül. Körülbelül egy hónappal ezután kint jártunk Falcor tenyésztőjénél Skóciában, akitől kaptam egy fiatal kutyát, Finn-t, akit egy élet is kevés lenne meghálálnom neki. Finn húzott ki abból a gödörből, amibe Falcor elvesztése után kerültem, azzal, hogy nem hagyott nekem túl sok időt a múltbéli eseményeken tűnődni.
A versenyzéssel töltött éveim alatt mindig is szerettem volna egy saját tenyésztésű csapatot, célom jó munkaképességű és a standrardnak megfelelő küllemű samoyedek tenyésztése volt. Rengeteget tanultam a fajtáról, genetikáról, és a kutyatenyésztésről általában. Első szami lányomat- Freya-t- 2004-ben vettem, egy olyan párosításból, mely számomra az 'arany középutat' jelentette. Egy ideig versenyzett a csapatban, emelett sikeresen szerepelt kiállításokon is. 2008-ban megszületett az első samoyed almom, de időhiány miatt végül szánhúzó versenyek helyett a kiállításokon kötöttem ki. A kutyás tevékenységek közül a kiállítás az egyetlen, amit ki nem állhatok :) Csak olyan párosítást hozok le, ami szerintem a fajta javára válik, és a lehető legjobb- ha valami ehhez hiányzik, idő vagy pénz, egyszerűen nem fedeztetek.
A bordereken keresztül jó néhány új kutyás sportot kezdem űzni, úgymint agility, terelés, frizbi, és főként a k9-freestyle. Többségükben a szánhúzóimat is kipróbáltam, Sam-el agility versenyekre jártunk, Freya pedig terelőösztönpróbázott. Manapság sokkal jobban szeretem ezeket a sportokat, sokkal inkább 'kutya-központúak', mint a szánhúzás, főként a dog-dancing.
Az elmúlt 8 évben sok kutyás ismerőst, barátot szereztem a világ minden tájáról, sok kedves emberrel találkoztam, és a kutyázás szép lassan egyfajta életformává vált számomra. (Azt hiszem a legtöbb ember, akit egy bizonyos szint felett érdekel a kutyázás, így végzi). A jövőre nézve nincsenek nagy terveim, elsődleges célom, hogy jól érezzem magam a kutyáimmal.
Fazekas Emese & Az Iceblazer Csapat